Olcsó sörnek híg a leve

Ahogy a “rossz nyelvek” mondani szokták, a klasszikus nagyüzemi sörfőzésben a recepteket a könyvelés írja. De ne legyünk naivak! A gyártási technológia legalább ilyen fontos. A költséghatékonyság legfőbb elemei az olcsó alapanyagon túl az elkészítés módjának és idejének optimalizálása – többek közt, erről szólt pár éve az “enzimbotrány” -, és a lefőzött sör mennyiségének maximalizálása. Ez utóbbit illusztrálva vegyünk egy egyszerű matekpéldát:

Ha van egy 3000 hektoliteres erjesztőtartályom, hogyan tudok egy etapban akár 6000 hektoliter sört legyártani? Igen, a bejegyzés címe árulkodó, és igen, akár 2x annyit. Fel kell hígítani! Persze ehhez szükség van arra, hogy az alapsörünk egy jóval magasabb alkoholtartalmú darab legyen.

Nagyjából ennyi a High Gravity Brewing (HGB), azaz “magas fajsúlyú sörfőzés” technológiájának lényege – nagyüzemi körülmények között. Vagyis a példaarányokat tartva a kétszeri főzés helyett egyszer főznek le egy magasabb Balling fokú sört (az egyszeri főzéssel kevesebb vizet használnak fel és sokat spórolnak az energián), azt az erjedés után a sörfőzővízzel folyamatosan butítják, így potyogtatva ki a gyártósorról egy receptből a különböző sörmárkák komplett sorát a középkategóriástól egészen az alsó polcosig. Hogy alig van köztük ízre különbség? Már az okát is tudod.

Szódával jó lesz?

Bár így leírva egyszerűnek tűnik a módszer, valójában bonyolult, csak nagyüzemi szinten megfizethető technológiát igényel, hogy ne bukjon ki ízében a lóláb. Ugyanis a hígított sör íze nagyon nem egyezik meg a normál módon lefőzött azonos erősségű sör ízével. Vagyis, ehhez még kell egy kis technikai varázslat.

High Gravity Brewing
High Gravity Brewing
High Gravity Brewing technológia – kép forrása: https://foodandbeverage.pentair.com

Hogy egy laikus tudna-e különbséget tenni az azonos alapanyagokkal készült, azonos erősségű hígított sör és a normál sör íze között? Ha egyszerre tennék elé, biztosan. Azonban, ami azonnal szembetűnik, a sörhab. Ugyanis a High-Gravity-Brewing technológiával lefőzött, majd visszahígított sörök jellemzője, hogy nem apró, pici, elnyeletett buborékok vannak benne, ami az erjedés során a sörben keletkezik, hanem az utólagos szén-dioxid beállításnak köszönhetően sokkal nagyobbak, a pohárba töltéskor paplanos, hamar elillanó habbal.

Kövesd a Kocsmablogot weben, Facebook-on és Instagramon, és ha úgy van: Mutass egy kocsmát!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük