Az Arcanum Digitális Tudománytár adatbázisa megannyi kincset rejt, benne 200 év nyomtatott sajtótermékei. Ez is egy. A Kocsmablog profilba illő tartalmak közül. Mert megérdemli. Változatlan szövegezéssel, képekkel illusztrálva. Dicsőség a szerzőnek, az újságnak, és a digitalizációnak, ami mindezt elérhetővé teszi.


Bedecs Éva: Szoknyás zugivók

Magyarország – politikai és társadalmi hetilap

1987. december 11.

A sör nem válik tejjé. Elvált ámokfutó, zöld özvegy.

Világszerte egyre többet isznak a nők. A számadatok nemcsak a szakembereket gondolkodtatják el. Az iszákos nők aránya – a férfiakhoz viszonyítva – a századfordulón mindössze 5 százalék volt. Ez a szám az 50-es 60-as években megduplázódott, 1987-re pedig elérte a 30 – sőt egyes országokban az 50 százalékot is!

Hangsúlyozandó: iszákosokról van szó, nem alkoholistákról! Mert – és ez is jellemző – a nők ritkábban válnak alkoholistává, mint a férfiak, ám ha mégis, társadalmilag nem annyira látványosan teszik. Általában kevésbé agresszívek, nem randalíroznák, verekszenek, sokszor a közvetlen szomszédok is csak lassan veszik észre, mi a család teljes lezüllésének, a gyerekek elhanyagoltságának valódi oka. Már ha egyáltalán családban él az a bizonyos alkoholista nő. Mert ez sem jellemző.

Orvosok, szociológusok, pszichiáterek, akik világszerte rendületlenül kutatják e jelenség okát, egyre-másra negatív megállapításokra jutnak. Regisztrálni csak azt tudják, mi mindennel nem függ össze a gyengébb nem ivókedve.

Személyiségdeficit

Elsőként a már említett családi állapot jöhet szóba. Családok hullanak szét az anyák alkoholizmusa miatt is. Az iszákos nők 70-75 százaléka azonban egyedül él: elvált, özvegy, esetleg soha nem is volt férjnél. Nem függ össze az italozás az életkorral sem. Egy statisztika szerint a nők 31 százaléka 15 és 25 éves kora közt; 28 százaléka 25 és 35 évesen; 25 százaléka 35-45 évesen; 32 százalékuk pedig 45 éves koron túl kap rá a szeszes italra.

Nem függ össze a női alkoholizmus az iskolai végzettséggel és a hivatással sem. Szinte azonos arányt képviselnek az alig iskolázott segédmunkások, a középiskolát és egyetemet végzettekkel. Van, aki unalmában iszik, mert háztartásbeli és egyediül van egész nap, más pedig éppen azért, mert a munkahelyi kollégák kínálnak erre különféle alkalmakat.

Még a statisztikai adatok sem teljesen (megbízhatóak, hiszen a szolidan részegeskedő nők akár sohasem jutnak orvos elé, a jobb családból való hölgyek pedig – restellvén a valódi bajt – „depresszióval” kezeltetik magukat a pszichiátrián.

Egy valami biztos – és ezt a nők is tudják -, a részegség „nem áll jól nekik”, önmagát hatástalanítja a legvadítóbb szexbomba, ha dülöngélve, gumiarccal okádik egy utcasarkon. Nincs az a szerelmes férfi, aki ilyenkor csókért esengene!

Míg a társadalmi megítélés – egy bizonyos határig legalábbis – meglehetősen toleráns a részegeskedő férfiakkal, az ittas nőt egyértelműen megvetik, kiközösítik, elítélik. Jól tudják ezt maguk a nők is, s ezért – ellentétben a kocsmázó férfiakkal – a keményen italozó lányok, asszonyok szinte kivétel nélkül zugivók! Már ebből is látszik: egy nő másként iszik, mint egy férfi. Más a helyzete.

Vegyük például a válást. A válás a férfi alkoholizmusának általában következménye! A nőknél éppen ellenkezőleg: a válás következménye az alkoholizmus. A fentiek ismeretében nem is számít meglepőnek az adat, hogy: 10 alkoholista férfi közül 9-nek van állandó partnerkapcsolata; 10 alkoholista nő közül viszont 9-nek nincs férje, élettársa.

A nő úgyszólván születésétől fogva teherbíróbb a férfinál, mai szófordulattal élve „jobban tűri a gyűrődést”. (Hiszen már újszülöttkorban kevésbé érzékeny a betegségékre a lány, mint a fiú csecsemő.) Az alkohol az egyetlen kivétel. Orvosilag igazolt tény, hogy a nő szervezetének tönkretételéhez éppen feleannyi idő és alkoholmennyiség elég, mint a férfiak esetében. Ha egy nő öt éven át napi egy, másfél deci töményét iszik, nem kerülheti el a májzsugorodást. Egy férfi – hasonló esetben – általában 10 év alatt jut el ugyanodáig.

Tipikus „problémaivók”, tartják a nőkről a szakemberek, és ez esetben valóban megmutatkozik a gyöngébb nem gyöngesége: ahelyett, hogy józanul szembe merne nézni gondjaival – inkább a pohár fenékére néz: mert megcsalták, mert elhagyták, mert nem lehet gyereke, mert van gyereke, de az gonosztevő, mert unatkozik, mert kilátástalan az élete, mert nem sikerült a karrierje, mert nincs lakása, mert elmúlt a fiatalsága, mert meghalt, aki az élete értelme volt, egyszóval valamilyen problémája van. Bármi is legyen a vélt ok, az ivás a személyiség deficitjét jelzi.

zugivó nők
nő egy kocsmában – kép forrása: Magyarország (1987)

Asszonykocsmák

A nyugatnémet nők körében például a sör a sztár. A nemrég még proletár italnak tartott folyékony kenyér kedvelőinek 44 százaléka nő. A dolgot akár hagyománytiszteletnek is nevezhetnénk, mert már a régi germánoknál is konyhai foglalatosságnak, „asszonymunkának” számított a sörfőzés. Kóstolták, itták is rendesen, voltak számukra kimondott asszonykocsmák is.

Angliában, a sokfeleségű VIII. Henrik udvarában az udvarhölgyeknek napi 24 pint sör (13 liter) volt engedélyezve. Korabeli történetírók kuriózumként említenek bizonyos Lady Lucát, aki napi 18 liter sörnél nem adta alább.
„Igyatok sert, mert kivált egészséges a női szervezetnek” biztatta apácáit 1150-ben a szentéletű bimgani Hildegard apátnő.

A szerény árpalé megítélése korról korra változik. Évszázadokon át tartotta magát a hiedelem, hogy magas vitamin-, valamint nikotinsav- és laktoflavintartalma miatt növeli az anyatejkiválasztást. Dajkák és szoptatós anyák milliói itták a sört korsószám, pedig hát ez csak dajkamese: a sör nem válik tejjé!

Bár a sörhas fogalma nem elvont kategória, a folyékony kenyér mentségére legyen mondva: valóban kalóriaszegény ital! Inkább felpuffaszt, szénsav és alkoholtartalma miatt. (S ez utóbbi nem is kevés: 60 gr tiszta alkoholnak megfelel 2 dl pálinka, vagy 7 dl bor, vagy 1 1/2 liter sör.)

Az egyiptomi szépasszonyok a fáraók idején ivás céljára semmi kincsért sem pazarolták volna a sört, hiszen értékes kozmetikumnak tekintették. Plinius az ókori történetíró följegyezte: „a nők árpasör habját teszik arcukra, testükre, hogy fölfrissüljenek, és hajukat is ebben mossák”.

Mindez a hajdani engedékenység csak a sörre vonatkozott. Bort például tilos volt fogyasztania tisztességes nőnek az ókorban. Az i. e. II. századból idéznek olyan eseteket, amikor a férj büntetlenül megölhette a titokban borozgató asszonyt. Később ugyan enyhült ez a szigor, Lívia Augusta, Augustus császár 86 éves felesége például azt hangoztatta, hogy jó egészségét és magas korát, a napi egy pohár vörösbornak köszönhette.

Piás gyes-mamák

Napjaink e tárgyú hazai adatai – lehangolóak. Magyarország össznépességének évi fizetéséből egyhavi jövedelem szesz ellenértéké lesz. 500 000 alkoholistát tartanak nyilván. Minden hatodik, hetedik férfi előbb-utóbb alkoholistává válik. A női alkoholisták száma az utóbbi 7 év alatt megduplázódott, számuk ma meghaladja a 100 000-et. Ugyanennyi gyermek él veszélyeztetett helyzetben. Minden harmadik állami gondozásiba vételnél az ok: a szülő alkoholizmusa. Ebből következik – világszerte, így nálunk is -, hogy komoly veszélyben van a jövő generáció szellemi, fizikai és pszichikai épsége. Eleinte persze senki sem gondol ilyen komoly következményekre. Ki tudja, hogy is kezdődik. Unatkozó kismamák összejönnék hol itt, hol ott egy kávéra, egy sörre vagy bonbonmeggyre. Mindjárt jobb a hangulat, s a gyerekhez is több a türelmük. Vagy ki ne ismerné az elvált fiatalasszonyok ámokfutását! Ismét szabadok! Azt csinálnak, amit akarnak! Nincs férj, aki beleszólhat! Ezt meg kell ünnepelni! Barátnővel, alkalmi baráttal, bárkivel! Fontos, hogy legyen vodka, bor, rum, bármi, csak ártson, hogy ne kelljen arra gondolni: „Kudarcot vallottam!”

A „zöld özvegyek” kifejezés sajátos rétegfogalom. Franciául „sarcalite” a nevük. Ők azok a nem dolgozó, unatkozó nők, akik – míg partnerük tárgyal, üzletet költ, utazik, tehát csinálja a pénzt – átjárnak egymáshoz Camparit, Martinit, Chivas Regalt vagy más hasonló márkás italt kortyolgatni.

Összevetésként néhány francia adat: 600 000 alkoholista nőt tartanak nyilván. Igaz, ez csupán harmadnyi, mint ahány férfi alkoholista van francia földön. Viszont háromszor annyi, mint ahány alkoholista nő élt 30 éve az országban!

És isznak az életunt háziasszonyok, akik takarítás közben szopogatják el a vodkát, a bort – mert „erőt ad”. Este kávészemet rágnak a hitvesi csók előtt. És isznak a magányos idős nők, akik esténként söröznék, csak éppen hogy könnyebben elaludjanak. Titkolják, kisebb-nagyobb mércékben restellik valamennyien. Eleinte talán el sem ismerik, hogy az alkohol hatásáért fognak poharat. Talán az az igazság – Saint-Exupéryvel szólva – aki iszik, azért iszik, miért szégyenli, hogy iszik…

zugivó nők
alkoholizmus – kép forrása: Fortepan / Urbán Tamás

Iszol te rendesen?

esemény italok érdekesség