Csapolt vagy üveges?
Ez volt ugye a kérdés, aminek kapcsán mindenki mond a sörről most mindenfélét, de szigorúan véve, vajon ez mennyire számít? Én próbáltam vakteszten korsóba kitöltve egymástól az azonos és a különböző márkákat is megkülönböztetni. Ne legyenek illúziónk laikusként, pont 50% esélyed van arra, hogy „ráérezz”, majd megmagyarázd magadnak, miért.
Irigylésre méltó hobbimnak köszönhetően az átlagnál többet kocsmázom. Ehhez a műfajhoz a csapolt sör szervesen kapcsolódik, és mert ez egy sokkal gusztusosabb tálalása a sörnek, mindig ezt választom, pedig tudom jól, hogy egy hanyag csapos képes ezt a visszájára fordítani.
Szerencsére egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a sörgyárak szerződött kocsmáikban a „tökéletes csapolás” technikájának tanítására. Nem egy bonyolult művelet, így egyre ritkábban kapnak az értékeléseinkben ezért rosszalló szavakat, cserébe megmarad nekünk a remény, hogy a csap alatt helyet foglaló 30 literes hordó gyakran cserélődik, ergo vélhetően frissebb és jobb az a sör, mint amit ugyanitt üvegben kapnánk.
És az alumínium doboz? Arról nem is szólunk? Pedig egyre nagyobb a boltokban az aránya. Vagyis annak ellenére ez fogy a legjobban a polcokról, hogy nem egy gusztusos forma. Ellenben praktikus. Könnyű, gyorsan lehűl, és még betétdíja sincs. Kit érdekel innentől, hogy más az íze. Már ha más. Más? Hiszek abban, hogy sokkal több múlik azon, hogy kikkel és milyen szituációban fogyasztjuk el.
Egyébként nagy rajongója vagyok a kézműves söröknek, és az ún. sörforradalomnak. Aktívan figyelem, drukkolok, kóstolok, vannak mindent verő aduász kedvenceim, de sok sörsznobbal ellentétben nem estem át a ló túloldalára, és nem mondom innentől azt, hogy a nagyüzemi ihatatlan. Van a hétköznapok söre, és az ünnepnapoké. Én így gondolkodom.
Ha úgy kocsmáznál, mint én
Ugyanez igaz a kocsmákra. Mivel a jó sörök, akár a jó borok, árát tekintve is prémium termékek, így aki kénytelen az italon (is) spórolni, azok olcsó helyekre járnak. És Budapest belvárosában egyre több ilyet találni. Nyilván mi is sokszor beesünk a küszöbön túlra, és a sok hasonszőrű ivó között hivatalból keressük a különbséget. De elhiszi bárki, hogy lépést lehet velük tartani? Ezért is örülök, hogy a tavalyi év után másodszor is nekivágunk a Non-stop sörmaratonnak. Aki még nem hallott volna róla, ez egy olyan Guinness-rekord-kísérlet, ahol a 13 fős kocsmatöltelék társaságunk 24 óra alatt a lehető legtöbb kocsmában iszik meg 1 pohár sört. Ami érdekes, hogy már tavaly is sikerült megdönteni 281 hellyel a rekordot, ám azt a Guinness nem fogadta el, mert a biztos eredmény tudatában 18 óra és cirka 30 km elteltével mi szétszéledtünk, márpedig a 24 óra kitöltése kötelező. Szóval most megint nagy a készülődés, feltérképezzük a várost, számba vesszük az összes vendéglátóhelyet, nyitvatartást, sörárakat, majd gondosan megtervezzük az útvonalat.
Már csak statisztikailag is megannyi érdekes adat. Alig várom, hogy legyen otthon egy nyugodt estém, bontsak egy üveges sört, és kiértékelhessem az adatokat.
Ez a cikk a vs.hu oldalára készült, tartalma azzal megegyezik.
Iszol te rendesen?
